7.fejezet

Min-Jee Ver.

Meg láttuk hogy Yoonék csókolóznak, inkább hagytuk őket kettesben.
- Gyere.
- Hova megyünk?
- Az meg lepetés.- felvett a hátra és elvitt egy kis tisztásra.
- Ez de szép.
- Te sokkal szebb vagy!- nyom egy puszit a fejemre.- De most figyelj.- elkezdett fütyülni. Kis idő múlva, jött egy fehér ló.
- Ez de gyönyörű! Szia kis pajtás. Hogy hívják?
- Ő itt gyémánt. Kicsi korom  óta meg van.
- Nagyon szép.
- Na menjél utadra.- Később meg jött V.
- Gyere Cl hív minket.
- Rendben. Akkor szia , szerelmem.- kaptam tőle egy szájra puszit, és eltűnt.
 Amikor elment Jimin, bementem a(z) erdőbe, minden nyugodt volt. Megint szembe jött egy farkas.
- Szia.- átváltozott emberé.
- Szia. Mért sétálgatsz egyedül?
- Mert nekem olyan kedvem van.
- Tetszel. Én Sehun vagyok.
- Én Min-Jee. Hol vannak  a többiek?- húzzom fel a szemöldököm.
- Ők harcolnak a vámpírokkal.
- Mi!- kezdetem dühös lenni.
- Mi a baj? Ugye nem közéjük való vagy?
- Nem, de az egyikőjükkel járok.
- Aha. Nincs kedved hozzánk át jönni?
- Minek menjek?
- Mert szeretnélek jobban meg ismerni.- vissza változott farkassá. Azt akarta hogy a hátára száljak. Ők is olyan gyorsan mennek mint a vámpírok. Az erdő közepébe mentünk, egyik faházhoz.
- Mindenkinek faháza van.
- Igen Szöulban, majd nem mindenkinek faháza van.
- Oké.
Bementünk házba, kis nyugodt hely volt. Én azt hittem hogy itt kupi lesz.
- Kérsz sütit ?- bólogattam.- Tessék. Nem ülsz le ?- elültünk.- Na mesélj magadról.
- Híresség vagyok, barátnőmmel. Kicsit vissza húzódó vagyok.... még meséljem .
- Aha . -elmeséltem az éltem, míg meg nem jöttek fiúk.
- Hát ez meg mit keres itt?- kérdezi Baekhyun.
- És neked mi közöd van hozzá, hogy ő mit keres itt. Mi van ha én hívtam meg?
- Akkor nem szóltam.
- Mi van fiúk, féltek egy lánytól?- megszólal hátul egy kis barna hajú csaj. - Szia én  Nam Ji Hyun vagyok.- átölelt.
- Milyen kedves lány.- mondom magamban.
- Köszi, hogy kedvesnek tartasz. És honnan tudom? Mi is gondolat olvasók vagyunk.
- Szerintem azt halód is , hogy én kivel járok. - kar betett kézzel nézek rá.
- Te egy vámpírral jársz?
- Igen.
- Majd meg gondolod magadat, egy nap.
- Ezt hogy érted?
- Úgy értem, hogy jobban fogod kedvelni majd a farkasokat mint a vámpírokat.
- Az életben lesz olyan döntésem.
- Fogadjunk?
- Na mondjad mi a tét?
- Ha meg kedveled a farkasokat...
- Azt sosem lesz.
- Ha meg kedveled a farkasokat, akkor meg kell csókolnod.
- Fúj! De elfogadom.- kezet ráztunk- Vágd el Kai.-elvágta.
El hülyéskedtünk a fiúkkal és beszélgetni. Az óra néztem.
- Úristen mennyi az idő?
- Haza vigyelek- kérdi Sehun, csak bólogattam.
Gyorsan haza vitt, ott voltunk egy szempillantás alatt.
- Szép a hazatok!
- Köszi, de most megyek.
- Várj.- meg fogta a csuklómat és adott egy puszit az arcomra, lefagytam nem tudtam mit csinálni . Amikor észbe kaptam már elment.  Bementem, tudom most kapni fogok, hogy most hol voltam. Megyek be senki sem volt otthon, felmentem a szobámba. Az ágynak dőltem.
- Te hol voltál?- úgy megijedtem hogy lestem az ágyról.- Jól vagy?- jön le a falról.
- Nem!- vakarom a fejemet.
- Fúú...farkas szagod. ugye nem bántottak?
- Nem, csak mulatunk egy kicsit.
- Meg tiltom neked, hogy találkozz velük!
- Ki vagy te az apám? Nem te mondod meg, hogy én kivel fogok találkozni.- Kimászok az ablakon, de megfogta a csuklómat.
- Gyere vissza!- húzz magához.
- Hagyjál békén.- próbálom kirántani a kezei közül. Visz az ágyamhoz és megcsókol. Egyre hevesen kezdtünk csókolózni. Bárcsak öröké így lenne!