6.fejezet

Yoon Sun Ri Ver.

Mostanában egyre többet találkozok Jung Kook-kal. Eléggé kitartó gyerek. Szinte , majdnem minden reggel az ő karjai között ébredek. Mindig ott van. Nem győzöm kirakni. Még ma reggel is. Átkarolt és keze össze volt kulcsolva az enyémmel. 
- Mi a ...? Jung Kook !
- Hm ... Mi az , picim ? - az az álmos fej. 
- Picim ?! Mióta lettem én neked picim ?
- Mindig is az voltál , és mindig is az leszel. - megpuszilta fejem. 
- Ájh ... Ne puszilgass már ! Nagyon nem bírom !
- Miért ? 
- Mert ... mert csak és kész ! - csak kuncogott és megint megpuszilt.- Mikor érted meg , hogy nem érzek semmit ? - felé fordulok.
- Még egy pici lángot sem ? - elszomorodott. 
- Nem ... Sajnálom ... 
- Semmi gond ... Hm ... Látom , hordod a nyakláncot. 
- Igen , mert kaptam és tetszik!
- Akkor nézd csak ... Nekem is van egy fél ... - elővette felsője mögül. Összerakta és pont összeillett. 
- Óh te jó isten ... !
- Igen ... Nekünk csináltam , hogy lásd mennyire szerelmes lettem beléd , de ha te nem érzel semmit , akkor .... - felkelt. - Akkor nekem itt nincs többé keresni valóm ... - és elment. 
Hirtelen könnyek jöttek ki szemeimen. Még egy fiút sem sirattam meg. 
Hirtelen összeszorult a szívem. Sírva borultam le a párnámra. Még mindig érzem rajta illatát. 
- Itt vannak az én kis szerelmeseim ! - rontott be Min és jött utána Jimin. - Mi az ...? - idejött hozzám és simogatni kezdte hátam. 
- Csúnyán ... csúnyán ... összetörtem a szívét ...! - fordítom fel fejem az irányukba könnyes szemekkel. Majd visszateszem. 
- De , hisz idegesített. Akkor most miért sírsz miatta ? 
- Úgy érzem kezdek érezni valamit iránta... 
- Miért ? - kérdik egyszerre. 
- Mert mikor elment könnyezni kezdett a szemem és összeszorult a szívem ...!
- Ez azt jelenti , hogy szereted. Szerelmes vagy ! 
- Igazad van ... Én ... Én szerelmes vagyok belé ! 
- Akkor gyere és elmondjuk neki ! - megfogja Jimin a csuklóm. 
- Nem mehetek ! Most nem ... Úgy is gyűlöl most ... Most , most inkább ne ... 

* 1 hónap múlva*

Otthon ülünk a két szerelmessel mellettem. Min és Jimin. Filmet nézünk. Szerencsémre pont egy szerelmes filmet. A fiú főszereplő pont olyan , mint Jung Kook. Kitartó és szerelmes. Mikor a csók jelenet következett én ott hagytam őket és kirohantam a házból. Síró szemekkel oda rohantam , ahogy Min keri apujával horgásztunk. Leültem a vízpartra és a vizet piszkáltam. Hirtelen ismerős hangot hallok meg. 
- Attól még el kéne menned hozzá! Óh ... Yoon ! Épen rólad beszéltünk. 
- Már itt sem vagyok ... Bocs , hogy feltartottalak titeket. - felálltam és elindultam otthon irányába. 
- Jó is , hogy most mész ... - mondja Jung Kook. 
- Jung Kook ! - megszólaltam , de nem néztem hátra. - Egyet tudnod kell ! Tudom , hogy te nem érzel irántam ilyet , mint most én. Azt , hogy én szeretlek ! És veled akarok lenni ... ! Karjaid között pihenni minden egyes reggel , mikor felébredek.
- Ezzel már egy kicsit elkéstél.
- Tudom ... És nagyon sajnálom ... - sírva fakadtam. Majd elmentem.

* Újabb 1 hónap múlva *

Már nem tudtam mit csinálni. Már teljesen be voltam sokkolva. Mindig csak rajta jár az eszem.
Elmentem a tengerhez. Kipakoltam minden értéket a zsebemből. A nyaklánc azóta is rajtam van.
Jung Kook-nak írtam egy üzenetet...
" Drága szerelmem ! Mindig szenvedek miattad , és csak rád gondolok ! A tenger ... ami itt van előttem , tökéletes sír lesz számomra ... Ha te nem szeretsz viszont ... én abba bele is tudok halni ... 
Így ... véget vetek életemnek...! 
Hiányozni fogsz Jung Kook ! 
És küldés. Leraktam a telefont mellém és még egy darabig néztem ezt a csodás helyszínt a partról.
 
- Ez is mind hiányozni fog ...
Felkeltem és ruhástól elindultam be a vízbe. Annak ellenére is , hogy nem tudok úszni. Mikor már combomig ért a víz , megfordultam a part felé.
- Jung Kook ... Szeretlek !!! - utolsó szavaimmal hátra dőltem a vízbe. Szemem becsuktam és akkor is csak az ő édes mosolyát látom. Gyönyörű szép csillogó barna szemeit. Miközben a víz tetején lágyan simogatja karomat a víz , az ő érintését érzem. Megfordultam fejjel a vízbe. Pár perc után elájultam.
Végül azon kapom magam , hogy karjai között visz ki valaki a vízből. Ránéztem és Jung Kook aggódó arcát pillantottam meg. Majd újra elájultam.
- YOON !! YOON !!! ÉBREDJ !!! Kérlek ... ! - első szavak , amit hallottam. - Szeretlek ! Miért csináltad ezt ...? - már könnycseppek hullottak szeméből.
- Én is szeretlek ...! - megszólalok halkan.
- Yoon ... Hát élsz ... Többet ne csinálj ilyet !
- Kapok egy esélyt ?
- Igen ... De többet nem foglak kiengedni kezeim közül ! - átölel. Majd óvatosan felállít.
- Kérlek bocsáss meg nekem ...! - ölelem megint magamhoz.
- Megbocsátok ...! Csak kérlek ne szakadj ki többet a kezeim közül. - szorosabban ölel magához.Közben látom , hogy a többiek is megjönnek.
Kicsit eltolja fejem vállától és lassan közeledik felém. Arcomra teszi a kezeit és megcsókol. Gyengéden nyomja ajkait az enyémhez. Miközben óvatosan falja , szememből könnyek hullanak.