1.fejezet

Yoon Sun Ri Ver.

Nagy nehezen bejutottunk a limuzinba, annyi rajongó volt. Már fáradtak voltuk, három koncert egymás után. Most tutira ki érdemeltük a pihenést, én Minnek neki dőltem ős is nekem. Másnap reggel azt vesszük észre hogy egy kis faluban vagyunk.
- Hol vagyunk?- kelek fel
- Nem tudom!- ébredt fel Min.
Meg szólalt a telefonom.
- Haló
- Szia Yoon.
- Szia főnök, tudja hol vagyunk?
- Tudom én kértem meg a sofőrt hogy oda vigyen titeket.- pattant ki a szemeim.
- De mért? És meddig leszünk itt?
- Azért mert pihenjetek, sokat dolgoztatok és három évig ott lesztek. De ne féljetek lesz szállásátok. Na jó leteszem....érezzétek magatokat jól. Haló- és letette a telefont.
- Na ki hívott?- kérdezi Min.
- A főnök hívott és ő küldött minket ide.
- MI?
- Nem vagy süket, jól halottad.- üttök a vállába.
- És mért küldött ide? És különben.. Áu- simogatja vállát.
- Azért, hogy pihenjünk három évig.
- Ez az! Pihenhetünk- na én ezen meglepődtem.
Néztünk ki az ablakon, nagyon nyugodt volt minden. Nekem nagyon tetszett. A sofőr bekanyarodik egy kis erdőbe.
- De szép a kilátás!- mondja Min tátott szájjal.- Nézd Yoon ott van egy kis faházikó!
- Muta, merre?
- Arra.
- De szép!
- Na, hölgyeim meg érkeztünk!
- Oppa- azonnal kiszállt a kocsiból Min, én később mentem ki.- Keri apu!- üvölti Minka.
- Sziasztok Lányok!- ölelt meg minket.
- Szia N.- adtam az arcára két puszit.
N be vitte nekünk a bőröndöket és meg mutatta hogy hol fogunk aludni.

Min-Jee Ver.
 El sem hiszem, hogy a főnökünk elküldött minket egy kis városba. De nekem nagyon tetszett. Ahogy oda írtunk egy kis házhoz majd nem elájultam, olyan szép volt. Meg láttam rég látott keri apumat nagyon boldog voltam, kb öt éve nem láttam. Bevitte nekünk a bőröndöket és meg mutatta hogy hol fogunk aludni.
- Na lányok 5 percre van a bolt és ha valami baj van csak hívjatok!
- Igenis főnök- mondtuk egy szere.
Felmentünk kipakolni a bőröndöket, utána elmentünk megnézni a várost. Nagyon nyugodt hely, csak az volt a baj, borús volt az idő. Neki mentem egy fiúnak.
- Nézz a szemed élé, hülye liba!- nézz rám szúrós szemmel.
- Bocsi nem direkt volt.- csak forgatta a szemét. Amikor elfordultunk, még lehetett halni a hangjukat, de vissza fordultam eltűntek.
- Yoon. Eltüntek!
- Az a jó, hogy eltűntek...de az a baj hogy ő jött neked.
- De nem fura, hogy ilyen gyorsan eltűntek?
- Nem...de nem fogsz újból nyomozdíst  játszani.
- Rendben.- hajtom le fejemet 
- Nézd buli lesz ma! Lécci menjünk el! Lécci, lécci,lécci- olyan volt mint egy gyerek.
- Rendben elmegyünk , csak ne nyagas.
- Köszi!- nyakamba ugrott
Gyorsan haza mentünk át öltözni. Én egy szegecses pólót,szagatot gatyát, fullcapat és sport cipő. Yoon pedig úvé zöld póló, rövidnadrág és sportcipő. Nagyon ijesztő volt az éjszaka, de gyorsan oda értünk. Yoon táncolt fiúkkal is, én pedig a sarokban ültem.
- Bocsi a haverom miatt.- súgta valaki a füleben
- Ááá!
- Bocsi, hogy megijesztetlek.
- Semmi baj...de milyen haverod?
- Az aki neked ment.
- Ja.- vágok hülye fejet.
- Amúgy is Jeon Jung Guk csak hívj Jung Kook-nak.
- Rendben. Én Kim Min-Jee vagyok.- rázunk kezet.
- Nem kérsz valami piát?
- Bocsi nem iszok.
- Na csak egyet. És tényleg nem foglak zaklatni- fel veszi a félmosolyt.
- Oké.. csak egyet.
Mentünk a pultoshoz és kértünk egy kupicát(feles). Utána táncoltunk a sarokban, elvoltunk ott néhány darabig míg nem jött az egyik haverja, valamit súgott neki.
- Bocsi de mennem kell. Szia.
- Ki volt ez a helyes fiú?
- Majd otthon elmondom.
- Most jut az eszembe, vele táncolsz velem ne. Most dühös vagyok rád.- utálom amikor bevágja a kamu hisztit. Elkezdtem táncolni vele, már kezdtek fáradni a lábaink. Megyünk haza felé ilyen hajnali egyfelé és hallunk valami zajokat.
- Hallottad?
- Igen!- már bújtunk egymáshoz. Ki jött egy macska, sikítoztam egyet.
- Csak egy macska.- később jött ki két férfi egy vas ütővel. Futottunk az életünk ért, de utol értek minket.  Behunytuk a szemünket....